Prologue

Sárga levelek mindenhol. A gyerekek ilyen kis levél rakásokba ugrálnak nevetve. Az anyukák meghatódva nézik kisgyermekeiket, majd egy cuppanós puszit nyomnak az arcukra. A gondolat is fáj hogy itt kell hagynom az én anyukám, apukám, és szeretett nővéremet. Igaz hogy az én ötletem volt hogy kimenjek egy évre Londonba tanulni, de nem gondoltam volna hogy ilyen fájdalmas lesz a búcsú. Persze mellettem lesz a legjobb barátnőm Ashley, aki mindig, mindenben mellettem áll. Könnyek kezdtek gyülekezni a szememben mikor visszaemlékeztem azokra a napokra mikor még Hawaii-n pasiztunk a nővéremmel és apa jól leszidott minket. Nem olyan régi, de igen szép emlékek.
Apa megállt leállította a motort majd hátra fordult.
- Figyelj kicsim. Még mindig lemondhatod az utat...
- Nem apa! Kimegyek Ash-el Londonba... És mielőtt megint belekezdesz... Nem állok szóba idegenekkel, mindennap hívlak titeket... Legalább kétszer.
- Hiányozni fogsz... - kezdett bele.
- Te is nekem. De menjünk mert mindjárt lekésem a gépem. - nevettem.
Kiszálltunk a kocsiból, apa kivette a bőröndjeimet a csomagtartómból majd megindultunk befelé.
A rengeteg ember között egyből megláttam Ash-t ahogy a bőröndjén ül és keres valakit. Mikor észre vett rohanni kezdett felém de nem lassított. Akkora hátast dobtam hogy csoda hogy nem törtem el valamim. Dilis barátnőm pedig rajtam feküdt.
- Szendvics! - kiabálta nevetve. Felpattant majd kezet nyújtott nekem.
- Jó napot Mr.Hudson hogy van? - kérdezte Ash.
- Köszönöm Ashlyn jól vagyok. Megkérhetlek rá hogy ezt ne csináld többször?
- Persze. - bólogatott.
- Indulás becsekkolni! - szaladt jó kedvűen előre a 3(?) bőröndjével.
- Hosszú 1 évnek nézünk elébe! - sóhajtottam.
- Szia kicsim. Vigyázz magadra.. És Ashlynre is. - halkan felkuncogtam majd megöleltem aput, majd én is elindultam a becsekkolásra. Hamar megvolt, majd felszálltam a gépre és megkerestem Ash-t. Hamar megtaláltam és durcásan ült az egyik széken.
- Mi a baj? - kérdeztem mosolyogva... Olyan mint egy rossz gyerek... Jó hogy most lesz 18 éves de mindegy.
- Valami hülye Harry nevű pasi mellett ülök! - vágta rá. - Nem hiszem el! És ha ez még nem lenne elég. Le kéne csukatni!
- Miért? - vontam fel a szemöldököm.
- MEGSÉRTETTE A DIVAT TÖRVÉNYEIT! - kiabálta mire páran lepisszegték. - PSZZT MAGUKNAK! - kiáltotta.
- Azért nem lehet olyan rossz. Hol van?
- Kiment a mosdóba... Remélem lehúzza magát a vécén! - fonta keresztbe a melle előtt a kezét.
- Azt kétlem. - nevettem.
- Kérem kisasszony foglalja el a helyét. - jött mellém egy Stewardess. Majd elindultam a helyem felé.
- Ne hagyj itt! - kiáltott utánam Ash. Nevetve huppantam le a helyre. Mellettem egy fekete kapucnis emberke ült, mivel nem volt kedvem nem tudom hány órát kussban tölteni úgy gondoltam bemutatkozom neki.
- Szia. Nina Hudson vagyok. - nyújtottam mosolyogva a kezem.
- Szia. Öhm. David Morgen vagyok. - rázta meg a kezem. Ismerős volt a hangja... Csak nem tudom honnan.
- Öhm.. Lehet hogy ez egy kicsit hülye kérdés lesz de nem ismerjük mi egymást? Olyan ismerős vagy. - próbáltam megnézni az arcát de a kapucnitól nem láttam.
- Nem.... - kezdett bele de egy hangos sikoltást hallottunk. Persze egyből tudtam hogy ki volt az. Pár pillanaton belül ott is termet mellettem az aprócska csajszi.
- Csere most! - jelentette ki.
- Basszus a szemeddel gyilkolni lehetne! - jelentettem ki.
- Fogok is ha nem cserélünk! - dobbantott.
- Miért?
- Az a buzi letapizott! - mondta halkan.
- Nem cserélünk!
- Akkor leteszed az óvadékot! - jelentette ki.
- Nem!
- De nem akarok börtönben ülni! Ott élve felfalnak! - vágott kétségbe esett fejet amin muszáj volt felnevetnem.
- Akkor mondjuk ne öld meg! - barátnőm csak mormolt valamit az orra alatt majd elment.
- Vicces barátnőd van. - nevetett "Dave"
- Élj vele együtt....
- Az fix hogy nem unatkozol mellette... - nevetett. Még egy ideig beszélgettünk utána mindketten elaludtunk.

- Kisasszony ébredjen. Mindjárt leszállunk. - halottam meg egy kedves Stewardess hangját. Kinyitottam a szemem és a mellette ülő arcával találkoztam. Elsőre nem hittem a szememnek utána leesett. Ő is kinyitotta szemét majd elfordította a fejét.
- Lebuktam mi? - kérdezte halkan.
- Rám nézhetsz. Nem vagyok ordító fan! - nevettem.
- Akkor jó. - mondta és leszedte a fejéről a kapucnit.
- Viszont szabad egy képet? Egyik ismerősöm orra alá akarom dörgölni! - mondtam elszántan.
- Persze. - nevetett. Elővettem a fényképezőgépem és gyorsan megcsináltam a képet.
- Miért is raktam a mobilom a bőröndömbe. - csóváltam nevetve a fejem.
- Én nem tudhatom. - mosolygott. - Viszont remélem Harry nem zaklatta a barátnőd.
- Harry? Az az a Harry? - kérdeztem.
- Aham.
- A többiek is itt vannak? - kérdeztem.
- Nem nincsenek. Viszont elkérhetem a teló számod?
- Nem.
- Lakcím?
- Nem.
- Email cím?
- Nem.
- Twitter?
- Nem.
- Valamit megtudhatok rólad?
- Hogy Nina a nevem. - mosolyogtam. - Jó keresgélést. - paskoltam meg vállát és leszálltam a gépről, majd eltűntem a tömegben. Kedves barátnőm már a bőröndöknél ácsorgott és nézte melyik is az övé. Mikor észre vette őket nagy örömmel húzta le őket.
- Segítesz? - kérdezte.
- Minek hoztál ennyi bőröndöt?
- Kellett egy a ruháinak. Egy a cipőknek smink cuccoknak... És egy a sport cuccaimnak. - nevetett. - Nem bírnék ki egy évet foci, és deszka nélkül.
- Tudom. Hívj egy taxit és menjünk a házatokba és pakoljunk ki. -  elővette a mobilját és hívott egy taxit, ami 5 percen belül meg is jött. Bepakoltunk a csomagtartóba, Ash lediktálta a címet, és elindultunk. Beléptünk a házba és első dolgom az volt hogy megkeresem a szobám és szundizok egyet. Ash is ezen a véleményen volt ezért elmentünk a szobáinkba és lefeküdtünk aludni.

* Ashlyn szemszöge*

Mivel drága barátnőm még egy csomót szöszölt az apjával elmentem becsekkolni utána felszálltam a gépre és helyet foglaltam.
- Szia Harry vagyok! - fordult felém a "szomszédom".
- Hello. - mondtam majd bedugtam a headsetem a fülembe.
- FIGYELSZ? - kiabálta túl a zenét. Kihúztam a headsetem és belenéztem a szemébe.
- Figyelj. Nincs kedvem egész úton veled jó pofizni úgyhogy maradj kussban!
- Mindjárt jövök. - mondta és el is rohant. Karba tett kézzel fortyogtam magamban.
- Mi a baj? - kérdezte Nina.
- Valami hülye Harry nevű pasi mellett ülök! - dühöngtem. - Nem hiszem el! És ha ez még nem lenne elég. Le kéne csukatni!
- Miért? - nézett rám furán.
- MEGSÉRTETTE A DIVAT TÖRVÉNYEIT! - kiabáltam mire lepisszegtek páran. - PSZZT MAGUKNAK! - förmedtem rájuk.
- Azért nem lehet olyan rossz. Hol van?
- Kiment a mosdóba... Remélem lehúzza magát a vécén! - fontam keresztbe a mellem előtt a karom.
- Azt kétlem. - nevetett.
- Kérem kisasszony foglalja el a helyét. - jött oda egy Stewardess és elzavarta Ninát.
- Ne hagyj itt! - kiáltottam utána. Nevetett egy jót nevetett rajtam majd leült a helyére. Seggfej Harry meg visszajött.
- Hol is tartottunk? - kérdezte és a kézét a combomra helyezte. Felsikítottam majd odarohantam Ninához.
- Csere most! - jelentettem ki.
- Basszus a szemeddel gyilkolni lehetne! - jelentette ki.
- Fogok is ha nem cserélünk! - dobbantottam.
- Miért?
- Az a buzi letapizott! - mondtam halkan.
- Nem cserélünk!
- Akkor leteszed az óvadékot! - jelentettem ki.
- Nem!
- De nem akarok börtönben ülni! Ott élve felfalnak! - vágtam kétségbe esett fejet.

- Akkor mondjuk ne öld meg! - morogtam egy sort majd visszamentem de a helyemen egy másik pasi ült.
- Figyi cica nagy baj lenne ha helyet cserélnétek? - kérdezte Harry.
- Nekem az csak jó. Hol ülsz? - néztem az égig állított sérós gyerekre.
- Ahol van üres hely. - mondta nevetve. Megforgattam a szemem majd a gyerek helyére mentem. Meg se lepődtem hogy a szomszédom egy pasi. Mit sem törődve vele leültem a székre.
- Bocsi. De itt a barátom ül. - mosolygott rám kedvesen.
- A barátod elfoglalta az én helyemet és azt mondta hogy üljek ide. - mondtam.
- Ez esetben... Louis Vagyok. - mosolygott rám. Szimpi gyerek.
- Ashlyn. De hívj csak Ashnek. - legyintettem.
- Te meg Boo Bearnek.
- Boo Bear? - nevettem. - Miért pont Boo Bear?
- Anyu nevezett el így és rám ragadt.
- Minden estere nagyon cuki becenév.
- Az egyik ismerősöm azt mondta azért illik rám mert ha rám néz a kis mackó jut neki először az eszébe.
- Nekem a szurikáták. - nevettem.
Louissal egész úton beszélgettünk. Elmondta hogy Londonban él a barátaival. Aztán kérdezősködött hogy mennyi idős vagyok, hol lakom, de nem adtam neki értelmes válaszokat. Egész úton csacsogtunk mindenféléről.

- Elkértem a telefon számod? - kérdezte leszállás előtt.
- Mondok számokat és neked kell összeraknod a teló számom. - kacsintottam.
- Több mint a semmi. - vont vállat. Gonosz voltam és az utolsó két számot felcseréltem. Ne legyen már olyan könnyű....
- Bocsi de most mennem kell. - nyomtam egy puszit az arcára amitől kicsit meglepődött én meg a lehető leggyorsabban eltűntem onnan. Elmentem a bőröndömért persze Nina is párperc múlva csatlakozott.

- Segítesz? - kérdeztem.
- Minek hoztál ennyi bőröndöt?
- Kellett egy a ruháinak. Egy a cipőknek smink cuccoknak... És egy a sport cuccaimnak. - nevetettem. - Nem bírnék ki egy évet foci, és deszka nélkül.
- Tudom. Hívj egy taxit és menjünk a házatokba és pakoljunk ki. -  elővettem a mobilom és hívtam egy taxit, 5 percen belül jött is bediktáltam a címünket.
Hamar haza értünk. Eléggé elfáradtam így szóltam Ninának hogy én megyek lefekszek aludni.
Ő is így tett így mindketten csöndben aludtunk.